Sosem szerettem, talán azért nem, mert kicsit mindig tartottam tőle. Hangos volt, zúgott, megbízhatatlanul működött, időnként leforrázott, időnként lejegelt. Mostanra azonban kifejezetten utálom. Mert hirtelen, egyik napról a másikra, minden előjel nélkül kilehelte e lelkét, cserben hagyva a családot.
Három napja kezdődött cirkónk haláltusája, egyszer csak katt, kikapcsolt az őrláng. Apa akkor még újra tudta éleszteni, kis szakértői segítséggel még a hétvégét is sikerült átvészelnünk, tegnap este azonban arra megyünk haza Gyermekkel, hogy Apa bánatosan közli. Kész, vége. A dög csupaszon, kormosan áll a helyén, és nem hajlandó tovább működni, hiába a fogkefével tisztítás, kalapálgatás és egyéb népi gyógymódok.
Mindezt persze egy olyan napra időzítette a dög, amikor Gyermeknek edzése volt, magyarán totál csatakosan vittem haza, ráadásul hetek óta a leghidegebb éjszakát ígérték.
Azért rendes volt, be kell vallani, mert utolsó előtti leheletével (2 perc) még megengedte, hogy Gyermek meleg vízben zuhanyozzon, az utolsóval (már csak másfél) Apának is, aztán jött megint a katt. A végső. Anyának – aki persze mindig utolsó a sorban – persze még fel percet sem adott, neki már csak a jeges változat jutott, biztos azt gondolta, megérdemli, érezte az évtizedes ellenszenvét.
Azért fura, amikor az addig tök természetes dolgok megszűnnek működni. Meg az is fura, ahogy az ember – na jó, Anya – agya működik. Mert azt felfogta, hogy nincs meleg víz, de azért a konyhába érve csak megpróbált a meleg vizes csap kinyitásával elmosogatni. Nem sikerült. Így maradt a klasszikus módszer, vízmelegítés nagy lábosban. A fogmosásnál is hasonlóképp csodálkozott.
Eddig 12 órája nincs fűtés, sem meleg víz, hajnalban a lakást Anya a konyhai gázra elhelyezett 2 nagy lábos víz felmelegítésével próbálta temperálni, bár még nagy vész nincs, 20-21 fok. De. Ki tudja, mit mond a szaki, és mi lesz az új cirkó beszereléséig, ami nem mellesleg milliós kiadás, a lakás meg hűl, a cicamosdás meg meddig tartható. Lehet, hogy Robiéktól elvesszük a Büdös család titulust, csak mi szó szerint azok leszünk.
Apa és Anya vészforgatókönyveket gyárt, Mami persze ilyenkor ment háromnapos wellnessre, szóval a helyzet rózsás, vagy, hogy klasszikustól idézzek, „reménytelen, de nem súlyos”. Köszi, te dög!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: