Hát így élünk mi

Gyermek napok óta rágja Anya fülét, pedig hol van még a húsvét, hogy neki márpedig kell egy nyuszi. Igazi, élő, nagy fülű, puha, szőrös. „Mert az aaannyira cuki, Anya!” Anya viszont nem cuki, már megint nem. Mert kategorikusan kijelentette, hogy nem.   Gyermek erre megpróbálta kikerülni, ugyanis kiokoskodta, hogy mivel úgyis a húsvéti nyuszi hozza… Tovább »

Sosem szerettem, talán azért nem, mert kicsit mindig tartottam tőle. Hangos volt, zúgott, megbízhatatlanul működött, időnként leforrázott, időnként lejegelt. Mostanra azonban kifejezetten utálom. Mert hirtelen, egyik napról a másikra, minden előjel nélkül kilehelte e lelkét, cserben hagyva a családot. Három napja kezdődött cirkónk haláltusája, egyszer csak katt, kikapcsolt az őrláng. Apa akkor még újra tudta… Tovább »

Miután megfogadtam, hogy igyekszem a rossz helyzetekben is keresni a jót, hiszen már magam számára is unalmassá vált az állandó panaszkodás, kicsit könnyebbé vált az életünk. Nem kell megijedni, semmi hittérítő cucc nincs benne, nem váltam hirtelen a türelem mintaképévé, sem szuperanyuvá, néha ugyanúgy ordítok, mint fénykoromban, de már kezdem tudni iróniával és némi könnyedséggel… Tovább »

Nem tudom, nemzetünkre jellemző sajátosság-e, hogy általában arról beszélünk, írunk, ami nem úgy működik, ahogy kéne. Panaszkodunk, kiakadunk, szomorúak, dühösek vagyunk. Közhírré tesszük. Azt már kevésbé, amikor valami jó, és boldogságot csempész az általában zűrös és rohanós mindennapokba. Magam sem vagyok kivétel – elég, ha csak visszaolvasom az eddigi bejegyzéseket –, mini drámák, összeveszések, konfliktusok,… Tovább »

A mérleg egyik serpenyője: a Kréta tanúsága szerint Gyermek második félévi mérlege eddig 8 darab ötös és 2 négyes. Az ötösök között nem csak készségtárgyak vannak, sőt, abból csupán kettő, a többi „rendes”, tanulós tárgy. Amiből készülni kell, leckeírással egybe, persze. Mielőtt bárki irigykedni kezd, gyorsan olvassa tovább. A másik serpenyő. Anya szombat reggele úgy… Tovább »