Akinek iskolás gyereke van, tudja jól, mit az az e-kréta. Igen, az elektronikus napló, amiből internetes felületen keresztül tájékozódhatok nemcsak Gyermek érdemjegyeiről, de a házi feladatokról, az órai anyagról is, sőt, még egyéb, iskolával kapcsolatos eseményekről, tudnivalókról is.
Nálunk ez tavaly még csak kísérleti jelleggel működött, ami – többek között – azt is jelentette, hogy be sem tudtam lépni a rendszerbe. De nem volt gond, a tájékoztató füzetbe előbb-utóbb bekerültek a jegyek, a házi feladatot a fészbuk csoportból mindig megtudtam. Igaz, kicsit kínos volt, hogy szombat reggelenként én voltam az első, aki – látván Gyermek üres leckefüzetét – kétségbeesetten írt, miből és mit is kell megcsinálni. Persze ezzel kínos helyzetet teremtettem Gyermeknek is, hiszen a tantó nénik – érthetően – nehezményezték, hogy nem képes felírni a házi feladatát (megjegyzem, ezt én sem értem).
Idén már élesre fordultak a dolgok, az e-kréta kötelező, bár aki nem tud internetezni, kérelmezheti – írásban, erre a célra előállított nyomtatványon – a tájékoztatót/ellenőrzőt, de alapból már senki nem kapott ilyet a suliban.
Aztán megtudtam, van már applikációja is. Szuper! Letöltöttem, igaz, amíg sikerült bejelentkeznem, kihullott a hajam, mert az iskola vezetősége által megadott jelszókulcsot (gyerek születési évének utolsó két számjegye, hónap, nap, mindezt kötőjellel elválasztva) nem fogadta el. Huszonnyolcadszori kísérlet után beengedett (a titok: teljes év, hónap, nap, kötőjelek nélkül, hehe).
És eljött a szép új világ. Az én igen okos telefonom azóta pittyegéssel jelzi, ha történik valami. Magyarul akár már délelőtt megtudhatom, hogy a Gyermek két nappal korábban megírt matekdogája hányas lett, ami szintén szuper, mert délutánig jól felszívhatom magam, és ahogy kijön a suliból, nekieshetek. Ha pedig valamit lelkesen elkezdene mesélni a napjáról, beléfojthatom a szót, hogy „Igen, tudom!”.
Mert a nagy testvér most már mindent lát…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: