Hát így élünk mi

A hét közepén végre megérkezett Anya egészséges fritőze (ez itt nem a reklám helye, de forró levegős, minimális olajjal készül benne az étek, tényleg szuper). Alig várta a hétvégét, hogy felavathassa, természetesen sült krumplit és rántott húst tervezett, persze vasárnapra, lévén hagyománytisztelő. Apa elment járni egyet, Gyermek a táblagép előtt mered, 8-10 évesek vlogját nézi… Tovább »

Nagy dolgok történtek két hét alatt. Egy véletlennek köszönhettem az új kapcsolatot, már amennyiben vannak véletlenek. Ha Gyermek nem vált fociklubot, talán sosem találkozunk újra. Újra, igen, mert az elmúlt pár évben már kétszer is keresztezték egymást útjaink, mindkét alkalom után sikítva rohantam haza, hogy nem, nekem ez nem kell, nekem nem ez kell, sem… Tovább »

Még csak pár hónapja tart a taposómalom, de már tele a hócipőm. Hajnali kelés, tízórai, reggeli készítés, Gyermek kiimádkozása az ágyból, rávenni arra, hogy egyen legalább két falatot, öltözzön fel, menjen vécére, mosson kezet és fogat, fel a cipőt, kabátot, induljunk már végre, elkésel, felírnak, na, én ezt nem bírom tovább, lemegyek a kocsihoz, ott… Tovább »

Az is a baj azzal, ha Gyermek beteg, a nyilvánvaló, zsigeri aggodalmon túl, ami Anyánál gyomortájt jelentkezik, hogy többet kockul, ami Gyermeknél kifejezetten boldogsággal párosul. Az meg még nagyobb gond, ha Anya erről későn szerez tudomást. Gyermek hétfő este kidőlt a sorból. Anya villámgyorsan elkészítette a heti beosztást, melyik napon ki felügyeli, rá a péntek… Tovább »

Sok, a mindennapi életünket megkeserítő/megnehezítő kérdésre nem találok egyelőre választ, azonban büszkén jelentem, egyre, úgy tűnik, sikerült megoldást lelnem. Azt is be kell vallanom, bár pofonegyszerű, nem az én fejemből pattant ki (talán éppen a trivialitása miatt, hehe). Na, szóval. Ott vannak azok a fránya reggelek. Gyermeket kiimádkozni az ágyból, rávenni, hogy egyen-igyon valamit, öltözzön… Tovább »

Amennyire várta Anya a tanévkezdést, annyira tart már most az ezzel járó újabb bonyodalmaktól. Gyermek – bár ő egyáltalán nem várta, sőt – hihetetlenül gyorsan belezökkent a megszokott év közbeni rutinra, de… De egyre több új dolgot vet fel. A két legnehezebb kérdés ezek közül: Anya, mikor mehetek egyedül az iskolába? És a másik: Anya,… Tovább »

Bármennyire is sokat sejtető a cím, csupán a tanulásról lesz szó. A kérdés pedig az, mennyire az anya dolga, hogy leüljön tanulni a gyerekével, amikor hazahozza a házi feladatát. Mivel nálunk ez meglehetősen gyakran fordul elő, utánanéztem. Persze nem sokkal lettem okosabb, hiszen a szakértők véleménye is megoszlik e témában. Egyesek szerint sok minden benne… Tovább »

Ez egy különleges – és különlegesen veszélyes – faj, egyedei a szülővé válással alakulnak ki. A gyermek közösségbe kerülésével, szocializálódásával párhuzamosan fejlődnek ki a példányok, esetenként – sajnálatosan – túlságosan nagyra. Amíg anyai ösztönnek tudjuk nevezni, hogy meg akarjuk védeni gyermekünket, addig minden oké. Teljességgel érthető, ha legféltettebb kincsünket meg szeretnénk óvni minden bajtól, fájdalomtól,… Tovább »

Emlékszem, gyerekkorom legszebb karácsonya az volt, amikor egyszerre nyolc könyvet hozott a Jézuska. Bevackolódtam a könyvhalommal a fotelbe, először sorrendbe tettem őket, melyikkel kezdjem, majd mivel folytassam. A téli szünet végére felfaltam minden újdonságot, és alig vártam a nyulat, akitől szintén könyvet kértem. Az olvasás a mai napig fontos része az életemnek, ha tömegben közlekedem,… Tovább »

Olyan kegyetlen vagy, Anya! – mondja Gyermek. Pedig szerintem csak konzekvens. Mert akárhányszor is kért, könyörgött, Gyermek, a válasz határozott nem volt. Nem, nem tarthat otthon állatot. Hogy miért nem? Mert kutya szerintem lakásba nem való (az öleb meg nem kutya kategória nálam). A macskákat rühellem (bocsánat a macskatulajdonosoktól, ez szubjektív érzés), a rágcsálóktól irtózom…. Tovább »